Vége
Sírni csak a győztesnek szabad, de most sírásra nincs okunk, örömre viszont annál több. Nemcsak a mi örömünk ez,
hanem egész Magyarország öröme, érdeke, ami történt. Vége a nyolc éve tartó szocialista-szabaddemokrata ámokfutásnak. Vége a tocsikolásnak, a békávézásnak, a cusizásnak, a kulcsározásnak, a hagyózásnak, a sukorózásnak, a körbetartozásnak, a rablóhitelezésnek. Vége annak, hogy következmények nélküli ország vagyunk.
...
Nos, nem lesz könnyű a hosszúnak tervezett hatalomgyakorlás első időszaka. Ugyanis az elkövetkezendő évek eredménye az első hónapok meghatározó döntéseitől függ majd. Nem lesz egyszerű jövőt építeni a szélsőségekbe hajló ellenzék mellett, amely elsősorban ellendrukker lesz – nem egy pártszövetség ellendrukkere, hanem az ország ellenfele. Nem is lehet várni tőlük az eddigi kormányzásuk alapján többet. Most ők merülnek alá. De nem fognak dekkolni, mert ott lesznek mindenhol, különböző köpönyegekben, arcokban, ahol akadályt lehet gördíteni a fejlődés elé. Ott fognak lihegni, intrikálni gyurcsányék, petőivánék, kunczéék, magyarbálinték, weyerbéláék és lendvaiék (Ildikó és Pál), ahol csak Magyarországnak ártani tudnak, bel- és külföldön egyaránt. Illúzió velük, a gyűlöletkeltőkkel a kiegyezés. Ahhoz más és új szereplők kellenek az ellenoldalnak.
2010-04-26
forrás: MH, részletek Stefka István cikkéből
