...ajánlok

François Baroin összeráncolt szemöldökkel szólította fel hazánkat a szólásszabadság tiszteletben tartására, a sajtó feletti állami kontroll veszélyeire. Már majdnem vigyázzba vágtam magam, de pont akkor elém került a L'Express november 10-i száma, mely „Lehallgatások" című címlapsztorijában taglalja, hogyan hallgat le a Nicolas Sarkozy irányította francia államgépezet újságírókat, politikusokat.

Akár kis-, akár nagypályán focizunk, nincs bosszantóbb az elkerülhető gólnál. Ha kellően régóta űzi az ember a játékot, néha már előre megérzi a bajt. Egy ügyesen bemozduló csatár a láthatóan rosszul helyezkedő védők vagy egy bizonytalan kapus miatt azt a helyzetet is berúgja, ami máskor egyszerűen kimarad.

A politikában is vannak néha elkerülhető gólok. Ilyen most a médiatörvény: az esetnek vannak az egész ciklusra érvényes tanulsággal bíró elemei. Először is az, hogy ilyen tempóban és ilyen töltelékkel nemhogy törvényt, még virslit sem szabad készíteni. Még a törvényről szóló végszavazás előtt is volt például olyan módosító indítványa az alkotmányügyi bizottságnak (nem is akármilyen: eszerint a médiahatóság által kiszabott büntetéseket azonnal be kellett volna fizetni), amit végül maga az előterjesztő sem szavazott meg. A törvényben, illetve az azt megalapozó médiaalkotmányban több olyan részlet található, aminek nemhogy majdani alkalmazása, már értelmezése is vitákra ad okot. A médiaalkotmány szerint például bármilyen többség vagy kisebbség megsértése, vagy „burkolt megsértése" esetén elmarasztalható a sajtótermék. Vagy: a „médiabiztos"nemcsak jogsértés, hanem érdeksérelem megsértése esetén is kvázi házkutatást tarthat egy szerkesztőségben, adathordozókat, jegyzeteket nézhet át. Bónusz: nem nagyon találni olyan fideszes politikust, aki háttérbeszélgetésben ne ismerné be, hogy a csupa kormánypárti jelöltekből álló médiatanács felállítása legalábbis nem elegáns politikai húzás.

Másrészt a törvénnyel nagyon komoly koncepcionális gondok vannak, s ezeket szintén jó ideje lehetett látni. Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a különadók vagy a bankadó miatt mindenképpen botrány lett volna Magyarország uniós elnökségének idején, de a médiatörvény fontos részei külföldön és belföldön egyaránt védhetetlenek. Orbán Viktor miniszterelnök szerint a jogszabály minden eleme megtalálható más országban, ezért a mi törvényünkkel sem lehet baj. E következtetés azonban aligha állja meg a helyét: hiába ártalmatlan mondjuk külön-külön számos vegyület, attól még azokat összekeverve veszélyes bombát állíthatunk elő. Egy példa: más országban is van médiahatóság, és szabályozás, de ennyire széles jogkörökkel rendelkező felügyelet - amely ráadásul a jogot nemcsak alkalmazza, hanem alkotja is -, ennyire sokfajta értelmezésre lehetőséget adó szabályozás sehol sincs.

Ettől persze még a nyugati lapvélemények miatt erősen kilengett a képmutatásmérő. Amikor már csak azon ment a verseny, hogy ki tudja Magyarországot taszítóbb kártevő rágcsálóhoz hasonlítani, megszólalt a francia kormány szóvivője. François Baroin összeráncolt szemöldökkel szólította fel hazánkat a szólásszabadság tiszteletben tartására, a sajtó feletti állami kontroll veszélyeire. Már majdnem vigyázzba vágtam magam, de pont akkor elém került a L'Express november 10-i száma, mely „Lehallgatások" című címlapsztorijában taglalja, hogyan hallgat le a Nicolas Sarkozy irányította francia államgépezet újságírókat, politikusokat.

E tények ellenére azonban nem elsősorban az Európai Bizottság miatt, s különösen nem azért kell módosítani a jogszabályt, hogy Francia- vagy Németország megsimogassa a buksinkat. A magyar polgároknak - nézőknek, olvasóknak - tartozunk annyival, hogy a tájékoztatásukat veszélyeztető elemeket eltávolítjuk a médiatörvényből. Elégedjünk meg annyival, hogy hazánk uniós elnökségének kezdetét sikerült elszúrni vele; ne simogassuk tovább a kaktuszt.

forrás: hetivalasz.hu