Zsidók deportálásáért egymilliárd dollárra perlik a MÁV-ot
Az 1944-es deportálások fotóival dokumentált, tizenhat oldalas beadvány kilenc éves kutatómunkáról, illetve több tízezer, Kelet-Európában, Németországban és Izraelben fellelhető dokumentum átvizsgálásáról tesz említést, hangsúlyozva: a kutatómunkában magyar állami szerv nem vett részt. A felperesek zömükben izraeli, illetve egyesült államokbeli illetőségűek; egy-egy fő él Magyarországon, Brazíliában és Nagy-Britanniában. A keresetet egy ügyvédi iroda mellett jegyző Anthony D'Amato, a chicagói Northwestern Egyetem jogászprofesszora az egyetemes joghatóságot hozza fel a kerületi bíróság illetékességére, tételesen a külföldi illetőségűek magánjogi igényeit rendező törvényt (ATCA). A MÁV-ot viszont érvelése értelmében egy triviális körülmény teszi alperessé: ugyanis ma is „értékesít jegyeket és bérleteket ügynökein keresztül az Egyesült Államokban.”
A gyűjtőpert indítók jogi képviselői szerint a MÁV tudatosan működött közre 437 ezer magyar zsidó marhavagonokban történt deportálásában. Nemcsak poggyászuktól, értéktárgyaiktól fosztotta meg őket, de alkalmazottai a beadvány szerint kegyetlenkedtek az idősekkel, betegekkel, a várandós nőkkel és a gyerekekkel. Azokat pedig, akiken az elmebetegség nyomait észlelték, agyonlőtték. A vagyoni kártérítés követelt összegét az 1944-es magyarországi zsidó vagyon nyolc százalékában, 240 millió akkori dollárban állapítják meg - ezt azonban mai értékre kell felszorozni, mégpedig a felperesek a követelésben nem, de az indoklásban nevesített számítása szerint harminchárommal. Ehhez még egymilliárd dollár, az amerikai joggyakorlatban bevett, nem vagyoni büntető kártérítést számítanak, amelynek egyharmada a jogi képviselőket illetné. A számla mindösszesen kilencmilliárd dollárhoz közelíthet tehát a perköltséggel együtt
A MÁV csak holnap reagál a hírre. Az 1759 milliárdos kártérítési igény Magyarország GDP-jének körülbelül hét százalékát teszi ki.
A 16 oldalas beadvány a Chicago Now blogjából elérhető
forrás: NOL
