...ajánlok

A cím egy igencsak költői kérdés fonákja, merthogy a politika egyáltalán nem szórakoztató. Van, hogy vérlázító, van, hogy undorító, van, hogy egyszerűen unalmas. A nemzetközi politika valamelyest már érdekesebb,

segít elhelyezni mütyür hazánkat az egyre kisebbé virtualizálódó nagyvilágban. Akkor mégis: miért szórakoztató a politika?
Azért, mert a magyar politikai elit minden alkalmat megragad, hogy nevetségessé, morbiddá, abszurddá varázsolja önmagát. Végletekig leegyszerűsített ideológiák és anti-ideológiák, jelszavakká degradált gondolatok, hiteltelenül képviselt nézetek, önmaguk magyarázkodó körmondataiba belezavarodott hájas poltikusok, no, meg az ezerszer-százezerszer áldott- átkozott kommunikációs bravúrok- mindez elég alkalmat ad a kellően magas intellektusú, ugyanakkor nyugodt vérmérsékletű honpolgárnak a felhőtlen szórakozásra. Már zajlik a 2010-es választások kampánya, milyen jót lehet vitázni azon, hogy ki a múlt embere és ki nem az. Bölcsességem azt sugallja, hogy mindenki tekinthető a múlt emberének, aki él. Aki jelenleg (2009) él, mozog, eszik, alszik.
A jövő emberei még magzati állapotban leledzenek édesanyjuk hasában, vagy épp egy spermabank római és arab számmal  megjelölt kémcsövében nyugszanak, békésen- boldogan. Talán ők is érzik, hogy itt a karácsony, vagy talán abban hisznek, hogy a múlt emberei- a ma élő honfitársak- felépítenek egy olyan világot, ahol már nem kell azon vitatkozni, ki a múlt embere s ki nem. Akkor talán tényleg szórakoztató lesz a politika.