...ajánlok

Nagyon rokonszenvesek számomra az olyan filmek, melyek a környezetvédelem ügyét propagálják a nagyközönség felé, s a kevésbé intelligens átlagamerikainak is felhívják figyelmét a globális problémákra. Tony Gilroy

egy krimit húzott rá a klasszikus sémára, s a film eleje kellemes meglepetésként hat: kicsit antonionis, kicsit a kilencvenes években futtatott thrillekre hajaz, kicsit művészfilm, különösen a belső monológoknál. Egy műtrágyagyár gazemberségeiről szól a történet, s amint azt kitalálhatjuk, a gyár vezetői rohadt gazemberek. George Clooney pedig bebizonyítja, hogy sármos szépfiúból akármikor át tud vedlani igazi színésszé.
Eltelik egy óra, és a néző unni kezdi az egészet, csak azért szurkol, hogy legyen már vége ennek a kínszenvedésnek, ítéljék már el azt a rohadt gyárat, meg az ügyvéd (Michael Clayton) gyilkosait, és menjünk szépen aludni, vagy hallgassunk zenét.
Hát ennyi. Amúgy kellemesen eltelik az idő, csak egy kicsit sok idő. Ennyi.