...ajánlok

Fábry Zoltán 1934-ben megjelent könyve egyetlen szó köré ültet kerteket:humanizmus. Emberiesség, emberirodalom egy olyan korban, mely sokkal inkább a napi politika (nácizmus, fasizmus, Gömbös Gyula, meggyilkolt kommunisták) körül forgott, s egyre kevésbé tarotta fontosnak megőrizni az emberből azt, ami emberré teszi: a művészetet, a kultúrát.
Persze,a kultúra művelői is elkövettek hibákat. Fábry szerint a költők Narcisszuszként viselkedtek, nem a közösségre, hanem kizárólag magukra figyeltek, maguk szemtükrét keresték, de csak azért, hogy önnön testüket vehessék onnan szemügyre. L' art pour l' atr művészetté vált minden, még az igencsak baloldali és igencsak avantgarde Kassák konsruktivizmusa és aktivizmusa is egyfajta lepaktálás a hanyatlás, a dekadencia kultúrájával. Nem beszélve olyan "polgári" írókról, mint a sokat szidott Márai Sándor, vagy a -Szerző szerint- erkölcsi felelősség nélküli Karinthy Frigyes. Mai ésszel persze egyoldalúnak, elfogultnak találhatjuk Fábryt, balos aktuálpolitikusnak, de ő ezt büszkén vállalta. Nincs jogunk ítélkezni fölötte, hiszen azóta eltelt több, mint 75 év, s azt se feledjük, hogy annak a generációnak legfontosabb történelmi tapasztalata a kegyetlen első világháború volt, lövészárkokkal, tetvekkel és vérrel, vérrel.
S hogy miért ajánljuk mégis e könyvet minden irodalomkedvelőnek? Azért, mert sajnos, 21. századi aktualitása is van Fábry Zoltán sorainak. Ez pedig a fogyasztói társadalom emberiességet megölő attitúdje és az ellene való küzdelem. Szerző annak idején még a felszínes mozifilmeket és a jazzt kifogásolta, kultúraellenesnek tartva ezeket a jelenségeket, melyek "állati sorba" húzzák vissza az embert. Nem tudom, mit szólna most, a vérdús akciófilmek korában. Mit szólna és mit tenne... Valószínűleg kiállna a kultúráért, az évezredes emberi értékekért, minden eszközzel, és minden fórumon.
Szerintem lenne közönsége.