...ajánlok

Lehetséges-e at ókori görög történelemről, kultúráról, életmódról vicces, karikatúrákkal, képregényszerű elemekkel megspékelt könyvet írni- ráadásul úgy, hogy a megcélzott 10-14 éves korosztály még tanuljon is belőle? Terry Deary és illusztrátor-társa, Martin Brown, bebizonyította, hogy igen, lehetséges. Egészen új, sokszor abszurd

szempontból közelítenek kérdésekhez, de soha nem esenke át a ló túlsó oldalára, nem válnak giccsessé, ízléstelenné.
Mert a spártaiak izomagyak voltak, az athéniek meg nem. A spártaiak disznóvért ettek sóval és ecettel, az athéniek viszont nem ettek spagettit, mint az a kvízjáték megfejtéséből kiderül. Alkibiádész egy nagy hadvezér volt és nagy pojáca, tragédiának pedig azokat a színházi előadásokat nevezzük, mamelyben egy csomó ember meghalt, kivéve a nézőket, akik jókat röhögtek a bumfordi színészeken. Az már a provokatív oldalhoz tartozik, mikor Szerző megkérdezi az Olvasót, mi a véleménye saját tanáráról: ő lett volna olyan bátor, mint Szókratész, aki kiitta a méregpoharat? Agamemnón és Klütaimnésztra történetét pedig az "Egy gyilkos naplja" című szövegrészből ismerhetjük meg, Akit pedig a sport érdekel, megrendezheti saját olmipiáját, maga által választott versenyzőkkel.
Tiszta interaktivitás ez az egész könyv,, mégis jólesik olvasni, mert nem durva, mert a neolibi-tanárellenes antipedagógiai szándék vezeti. Csak felismeri a mai gyerekek igényeit, az első a szórakozás-életfilozófia nyomnán kialakuló másfajta/rosszfajta szellemiséget.
Azért tanároknak is szolgál újdonságokkal ez a könyv. ( Egyébként az Egmont Kiadásában, a Rrrettentő töri sorozatban jelent meg, 1998-ban). Mert én például nem tudtam, hogyan halt meg a mesemondó Aiszoposz, vagy hogy Nagy Sándor seregében mily nagy szerepet játszottak az elefántok. Szóval, jó ez, érdemes elolvasni, de remélem, nem ez a jövő útja. Mert a történelem van annyira komoly, hogy ne csináljunk belőle show-műsort.
Ja: és a görögök nem voltak ütődöttek. Ezt nem árt tudni...