Drábik János:1956. A magyarok harmadik útja
Drábik János 1956-ról szóló könyvének alapkoncepciója az, hogy az ötvenhatos forradalom és szabadságharc során a magyar nemzet elutasította mind a szovjet típusú szocialista modellt, amelyben egy élősdi bolsevik kommunista moszkovita pártelit
fölözte le a mezőgazdasági- ipari termelőőmunka hasznát, mind pedig a pénzuralmon alapuló diktatúrát, amikor is egy szűk kisebbség, a lakosság minimális részét kitevő gazdagok megszerzik az erőforrások jelentős részét, így szereznek uralmat nemcsak a gazdasági, de a társadalmi -politikai élet egésze felett is. A Szerző igen meggyőzően igazolja koncepcióját: bizonyítja, hogy a magyarság nem akarta a Horthy- időszak viszonyainak szűk hatalmi érdekeket szolgáló restaurációját, hanem olyan szocializmust szeretett volna, ahol a szocializmus, a javak igazságos elosztása megfér a demokráciával, a teljesítményelvűséggel. Röviden: 56 harmadik utas forradalom volt.
De nemcsak ezért érdemes elolvasni Drábik János könyvét. A mű első fele 1956 eseménytörténetét vázolja, a magyar szakirodalomban páratlan erdetiséggel, személyes élményekkel fűszerezve. Alaposan ismerteti az előzményeket, a Rákosi-Gerő klikk uralmának jellegzetessségeit, óráról órára elemzi a nevezetes október 23. történéseit, a szovjet csapatok ki-majd bevonulását, az ellenállást, Kádár szerepét, Mindszenty bíboros beszédét. Érződik, hogy Drábik a forradalom szereplői közül Mindszentyről van legjobb véleménnyel, no, meg a pesti srácokról. A könyv második része elemző, értékelő jellegű írűsokat tartalmaz, olvashatunk pl. Furet francia történész álláspontjáról, megtudhatjuk, hogyan emlékeztek Magyarországon és külföldön a forradalom évforulóira, valamint azt is, hogy mit is nevezhetünk forradalomnak. Számos párhuzam és ellentét keletkezik 1956 és 1989, a magyar rendszerváltás összevetése során.
Mindenkinek ajánljuk ezt a könyvet, akit csak kicsit is érdekel a 20.századi magyar történelem. Őszinte, hiteles, aktuálpolitikai felhangoktól mentes munka.
De nemcsak ezért érdemes elolvasni Drábik János könyvét. A mű első fele 1956 eseménytörténetét vázolja, a magyar szakirodalomban páratlan erdetiséggel, személyes élményekkel fűszerezve. Alaposan ismerteti az előzményeket, a Rákosi-Gerő klikk uralmának jellegzetessségeit, óráról órára elemzi a nevezetes október 23. történéseit, a szovjet csapatok ki-majd bevonulását, az ellenállást, Kádár szerepét, Mindszenty bíboros beszédét. Érződik, hogy Drábik a forradalom szereplői közül Mindszentyről van legjobb véleménnyel, no, meg a pesti srácokról. A könyv második része elemző, értékelő jellegű írűsokat tartalmaz, olvashatunk pl. Furet francia történész álláspontjáról, megtudhatjuk, hogyan emlékeztek Magyarországon és külföldön a forradalom évforulóira, valamint azt is, hogy mit is nevezhetünk forradalomnak. Számos párhuzam és ellentét keletkezik 1956 és 1989, a magyar rendszerváltás összevetése során.
Mindenkinek ajánljuk ezt a könyvet, akit csak kicsit is érdekel a 20.századi magyar történelem. Őszinte, hiteles, aktuálpolitikai felhangoktól mentes munka.
