...ajánlok

Leon Uris második könyvének főhőse Michael Morisson, a feltörekvő amerikai bestseller-író, akinek néhány könyvét már olvassák is. Az idő pedig a második világháborúnak a szövetségesek számára oly kevés dicsőséget hozó időszaka: Görögország, 1941.
Michael azért utazik Görögországba, hogy átvegye a nagybátyja által ráhagyott örökséget. Sajnos, felesége már nem élhette meg ezt a pillanatot, mert balesetben meghalt. Michael egy háború kellős közepébe csöppen. Az olasz diktátor, Benito Mussolini 1940-ben rátámadt Görögországra, anélkül, hogy értesítette volna szövetségesét, Hitlert. A görög hadsereg azonban jól védekezett a- könyvben leginkább bohócnak ábrázolt- olasz hegyivadászok ellen. A Duce kénytelen volt segítséget kérni a németektől, akik meg is érkeztek és hatékonyan ki is szorították a brit csapatokat. Az angolok ( és a fennhatóságuk alatt harcoló ausztrálok, kanadaiak, dél-afrikaiak, új-zélandiak) már menekülnek, ám felvetődik a kérdés: mi lesz a brit titkosügynökök nevének listájával? Valahogy ki kellene juttatni az országból. Egy ügyvéd úgy véli, Michaelre, mint civilre, kevésbé figyelnek oda a énmetek. Csakhogy az író nem tud kijutni a pokollá vált földről, elfogják, hadifogolytáborból szökik, szerelmes lesz gyönyörű görög lányokba, szóval, mire sikerrel jár, rengeteg kaladon megy keresztül.
A Kálvária nem azért nevezhető legjobb indulattal is csak közepes színvonalúnak, mert nem jó a sztori. Épp ellenkezőleg! Izgalmas a történet, van háború, szerelem, minden, ami kell. A jelleműbrázolás sekélyessége a szembetűnő. Túl sok a klisé, mely a mű megszületésekor nem volt, klisé, sőt, da ma már az.
Akit ez utóbbi tény nem zavar, nyugodtan vegye kézbe a könyvet, rosszul nem fog vele járni.