...ajánlok

Mivel tankönyvről van szó, a Szerző tartózkodik holmi személyes észrevételektől, kommentároktól. Ez így helyes. Az Olvasó azonban gondolkodik, s miután átrágta magát az "összeurópaiság" eme bonyoult történetén, feltesz magának bizonyos kérdéseket.
Az első kérdés: megérte? Mennyi

fáradság, bokszmeccshez hasonló tárgyalásos kompromisszumkeresés eredménye az éppen válság ban lévő EU. Ha ezt az időt, pénzt, és energiát, a kontinens nemzetei saját gyarapításukta fordítják, akkor ma nem lenne állandó téma a világsajtóban az EU válsága. Gondlom én. Bár soha nem írnám le ezt egy tankönyvben.
A második kérdés: ha egy megegyezés- történetünkben az integráció- ennyi küszködéssel jár, akkor az a megegyezés őszinte? Tényleg az egyes európai nemzetek akartak egymással megegyezni, franciák a németekkel, olaszok a görögökkel, svédek a románokkal? Vgy valamilyen külső gazdasági lobbi erőteljességet sejtető befolyására jött létre ez az egész, s már Schuman és Monnet is ezen lobbiknak volt az eszköze? Hiszen az egység a gazdaság egységéből indult ki, egy norvég halásznak vagy egy svájci bankárnak pedig nem igazán jó üzlet az, ha nálánál szegényebb halászok és nálánál csóróbb bankárok lepik el a piacot. Mennyire társadalmi akarat az EU? Népszavazásokkal meg lehet-e erősíteni egy felülről hozott politikai döntést? Hiszen a nyugati gumikultúr-demokráciákban arra szavaz a jónép, aki jobban kampányol!
Harmadik kérdés: miért kellett 2011-ben megírni egy ilyen tankönyvet? Azért, hogy ellensúlyozzák az egyre erősödő jobbos, euro-ellenes befolyást? Vagy egyszerűen a kilónkénti 2300 forintos ár motiválta a Kiadót?
Ne értsük félre: Szénási Éva könyve jó. Az Európai Unióval vannak bajok. Az egységes Európa sokba kerül a választóknak, kevéssé hatékony, és tőlünk, szegény keletiektől a gazdag nyugatiak többet visznek ki, mint amenyit idehoznak. Ez a baj.
Ha De Gaulle tábornok nem hal meg 1970-ben...