Fréderic Beigbeder: 1999 Ft
A reklám undorító, de olyan jó ezt hallani- olvasni olyan embertől ,aki benne élt a reklám világában, és milliókat- tízmilliókat keresett vele, luxuskörülméyek között élt, szerette a piát, meg a jó néket, de nem szerette saját magát. Mindezt olyan könyvben, melyet maga a nagybetűs Kapitalista
Élet szült. Ha műfajilag kell beskatulyzáni a művet, leginkább avantgard dokumentumregénynek nevezhetjük.
Beigbeder egy nagy francia reklámügynökség kreatívembere volt, majd igazgatóvá is kinevezték. 1999 forint című könyvében ( az alcím csak ennyi: regény) feltárja a világot mozgató hirdetési apparátus működési mechanizmusát. Egy csomó tökfejet látunk egy rakáson, akik mindenhatónak képzelik magukat, ágazatuk pedig olyan kiadásokkal dolgozik, hogy az Olvasó elképed. A General Motors annyit költött reklámra, mint Dánia nemzeti jövedelme. De nem az összegekre helyeződik a hangsúly, hanem a tudatiparra. A jelszavakon alapuló, primitív jelképekkel dolgozó agymosóipar semmivel nem demokratikusabb, mint a fasizmus vagy a sztálinizmus. Legfeljebb kevésbé bizáncias, és a szabadságnak legalább az illúzióját meghagyja. A fogyasztás szabadságának illúzióját.
Az persze felvetődik a sokat látott kelet-európai Olvasóban, hogy mivégre ez a nagy kitárulkozás. Csak nem pénzt akar keresni a reklámszakember? Dehogynem. Csak ezt már nem rójuk fel bűnéül. Mert, ellentétben a mosópor- meg a joghurt-szlogennel, itt egy értékes alkotást szültek a hegyek.
Beigbeder azért írta a könyvet hogy kirúgják. Mint igazi jó menedzser, most is elérte célját.
A könyv meg annyiba kerül, mint a címe. Tehát nem 2000 forintba.
Beigbeder egy nagy francia reklámügynökség kreatívembere volt, majd igazgatóvá is kinevezték. 1999 forint című könyvében ( az alcím csak ennyi: regény) feltárja a világot mozgató hirdetési apparátus működési mechanizmusát. Egy csomó tökfejet látunk egy rakáson, akik mindenhatónak képzelik magukat, ágazatuk pedig olyan kiadásokkal dolgozik, hogy az Olvasó elképed. A General Motors annyit költött reklámra, mint Dánia nemzeti jövedelme. De nem az összegekre helyeződik a hangsúly, hanem a tudatiparra. A jelszavakon alapuló, primitív jelképekkel dolgozó agymosóipar semmivel nem demokratikusabb, mint a fasizmus vagy a sztálinizmus. Legfeljebb kevésbé bizáncias, és a szabadságnak legalább az illúzióját meghagyja. A fogyasztás szabadságának illúzióját.
Az persze felvetődik a sokat látott kelet-európai Olvasóban, hogy mivégre ez a nagy kitárulkozás. Csak nem pénzt akar keresni a reklámszakember? Dehogynem. Csak ezt már nem rójuk fel bűnéül. Mert, ellentétben a mosópor- meg a joghurt-szlogennel, itt egy értékes alkotást szültek a hegyek.
Beigbeder azért írta a könyvet hogy kirúgják. Mint igazi jó menedzser, most is elérte célját.
A könyv meg annyiba kerül, mint a címe. Tehát nem 2000 forintba.
