Belényi Gyula- Sz.Varga Lajos: Munkások Magyarországon 1948-1956.Dokumentumok
A második világháború után terrorisztikus eszkzökkel kialakított magyar kommunista állam a "munkásosztály államának", a "proletariátus országának" aposztrofálta Magyarországot. Belényi Gyula és Sz.Varga Lajos könyvéből pontosan az derül ki, hogy ezek az üres frázisok inkább csak eltakarták a szomorú valóságot.
A magyar munkásság soha olyan rosszul nem élt, mint a Rákosi- korszakban.
Már maga az a tény, hogy minden korábbinál mélyebb és erősebb ellenőrzés alá helyezték a munkásságot, nyomasztólag hatott a hangulatra. Ott cirkált az üzemekben az ÁVH, a Párt, a mindenféle bizalmik, az Apró Antal vezette szakszervezet mindenféle rendű és rangú embere. Szabályszerű spilirendszer alakult ki: mindenki félt beszélni, nem tudhatták, hogy ki a besúgó. A vállalatoknál becsületbíróság működött, ez volt a nyilvános megalázás fóruma. Az ellenérőrzés abban is megnyiévánult, hogy bevezették a munkakönyvet.
Gazdasági téren még elkeserítőbb a helyzet. Nehéz fizikai munkások, bányászok, vasmunkások, egyre többet voltak kénytelenek dolgozni egyre kevesebb pénzért. A normákat folyamatosan emelték, s bár néhány üzemben előfordult, hogy megverték a normásokat, a munkásság többsége nem mert ellenállni. A könyv szerzőinek azámítása szerint az ipari munkásság reáljövedelme a tárgyalt időszakban 30 százalékkal csökkent. Az üzemi balesetek száma 1950-ben 100 000 (!)- nél is több ,volt, mivel gyakran az elemi biztonsági követelményeket sem tartották be. Nem egy dokumentumban olvashatjuk, hogy a nem éppen felülképzett termelési irányítók ( művezetők például) a munka akadályának tekintették a munkabiztonságot. Az ember nem számított. Az anyagelltás pedig még a kivételezettnek számító Rákosi Mátyás Művekben is katasztrofális volt.
Katasztrofális volt az élelmezési helyzet. Nem egy irat említi, hogy a munkásoknak nincs üzemi étkezdéjük, vagy ha van is, akkor olyan rossz minőségű, hogy inkább othonról hoznak kenyeret. Már ha lehet kapni. Mert olyan is volt, hogy az úgynevezett népboltokban nem volt semmi. Az áruhiány egészen a hatvanas évekig jellemzte a szocialistának mondott Magyarországot. A hetvenes évektől mondhatta el magáról a Kádár-rendszer, hogy mindenkinek van kenyere. Onnatól meg a nem alapvető cikkek hiányoztak.
Ez az egész szocialista korszak teljesen szembement a világgal. Miközben a kapitalista országokban az életszínvonal egyre jobb lett, Magyarország- és általában a kelet-európai csatlós államok- megrekedtek valami ősbolsevista szinten. Legalábbis a vezetők.
A nép, az istenadta nép, segített magán. Lejárt falura feketézni, zsiványkodott a normával, fusizott.
Csak ez nem szerepel a dokumentumokban.
(Napvilág Kiadó, Budapest, 2000.)
A magyar munkásság soha olyan rosszul nem élt, mint a Rákosi- korszakban.
Már maga az a tény, hogy minden korábbinál mélyebb és erősebb ellenőrzés alá helyezték a munkásságot, nyomasztólag hatott a hangulatra. Ott cirkált az üzemekben az ÁVH, a Párt, a mindenféle bizalmik, az Apró Antal vezette szakszervezet mindenféle rendű és rangú embere. Szabályszerű spilirendszer alakult ki: mindenki félt beszélni, nem tudhatták, hogy ki a besúgó. A vállalatoknál becsületbíróság működött, ez volt a nyilvános megalázás fóruma. Az ellenérőrzés abban is megnyiévánult, hogy bevezették a munkakönyvet.
Gazdasági téren még elkeserítőbb a helyzet. Nehéz fizikai munkások, bányászok, vasmunkások, egyre többet voltak kénytelenek dolgozni egyre kevesebb pénzért. A normákat folyamatosan emelték, s bár néhány üzemben előfordult, hogy megverték a normásokat, a munkásság többsége nem mert ellenállni. A könyv szerzőinek azámítása szerint az ipari munkásság reáljövedelme a tárgyalt időszakban 30 százalékkal csökkent. Az üzemi balesetek száma 1950-ben 100 000 (!)- nél is több ,volt, mivel gyakran az elemi biztonsági követelményeket sem tartották be. Nem egy dokumentumban olvashatjuk, hogy a nem éppen felülképzett termelési irányítók ( művezetők például) a munka akadályának tekintették a munkabiztonságot. Az ember nem számított. Az anyagelltás pedig még a kivételezettnek számító Rákosi Mátyás Művekben is katasztrofális volt.
Katasztrofális volt az élelmezési helyzet. Nem egy irat említi, hogy a munkásoknak nincs üzemi étkezdéjük, vagy ha van is, akkor olyan rossz minőségű, hogy inkább othonról hoznak kenyeret. Már ha lehet kapni. Mert olyan is volt, hogy az úgynevezett népboltokban nem volt semmi. Az áruhiány egészen a hatvanas évekig jellemzte a szocialistának mondott Magyarországot. A hetvenes évektől mondhatta el magáról a Kádár-rendszer, hogy mindenkinek van kenyere. Onnatól meg a nem alapvető cikkek hiányoztak.
Ez az egész szocialista korszak teljesen szembement a világgal. Miközben a kapitalista országokban az életszínvonal egyre jobb lett, Magyarország- és általában a kelet-európai csatlós államok- megrekedtek valami ősbolsevista szinten. Legalábbis a vezetők.
A nép, az istenadta nép, segített magán. Lejárt falura feketézni, zsiványkodott a normával, fusizott.
Csak ez nem szerepel a dokumentumokban.
(Napvilág Kiadó, Budapest, 2000.)
Regények, novellák, tudományos- és antik könyvek széles választéka weboldalunk
Eladó könyvek
témájában. Hirdetők által értékesíteni kívánt könyveket, folyóiratokat és egyéb művészeti értékeket találhat, illetve könnyen és gyorsan közzé teheti a saját eladni kívánt könyveit is. Oldalunkkal segíteni próbáljuk azokat, akik a megunt avagy eladásra szánt könyveikre vevőt keresnek, és azokat is, akik egy-egy jólsikerült alkotást próbálnak az Interneten keresztül megszerezni.
Eladó könyvek
témájában. Hirdetők által értékesíteni kívánt könyveket, folyóiratokat és egyéb művészeti értékeket találhat, illetve könnyen és gyorsan közzé teheti a saját eladni kívánt könyveit is. Oldalunkkal segíteni próbáljuk azokat, akik a megunt avagy eladásra szánt könyveikre vevőt keresnek, és azokat is, akik egy-egy jólsikerült alkotást próbálnak az Interneten keresztül megszerezni.
