Németh Erzsébet:Az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése
Kommunikációs társadalomban élünk, s jómagam nehezen szabadulok a gyanútól, hogy az egészet a nők találták ki, merthogy a nők jobban kommunikálnak mint a férfiak, jobb a kicsi beszélőkéjük, aztán mi meg futhatunk utánuk.De ne vulgarizáljuk ezt a könyvet, mert Az önismeret
és a kommunikációs készség fejlesztése nagyon is jó színvonalú munka. Elmélet és gyakorlat egyben, sok illusztrációval, melyek azonban nem csökkentik a szöveg súlyát.
Szóval, nem vagyok eléggé asszertív. Erre akkor jöttem rá, mikor focihoz tökhülye rokonomtól nem fogadtam el azt az igazságot, miszerint Bene Feri jobb volt, mint Albert. Meg akkor sem vagyok eléggé asszertív, mikor anyámnak magyarázom a devizahitelkkel kapcsolatos legújabb híreket, erre ő közbeveti: jaj, de miért kellett felvennem ezt a hitelt?? Asszertívnak lenni elég nehéz, függ a gyomrunk reggeli állapotától, a párunkkal való legutóbbi összeveszés időbeli távolságától, gyerkőcök nyüzsgésétől. Az egész asszertivitást kissé idealisztikusnak éreztem, erre csak gép-kommunikátorok képesek.
Aminek viszont örültem: nem amerikai stílusú sikerreceptet, boldogító pénzcsinálót alkotott a Szerző ( Németh Erzsébet), hanem magyar viszonyokra szabott tankönyvet, melyek további kutatásra insprálhatnak, vagy éppen kommunikációs játékokat játszhatunk környezetünkkel: megfigyelhetjük feleségünket, amint reggelit készít a kölyöknek, s közben azt mondja:egyél, picim! Olyan kedvesen mondja...Vajon őszinte? Nincs még elege az egészből?
A kommunikációt Magyarországon még mindig másodlagos tudománynak tartják. Az is. De a másodlagos tudományokat is lehet színvonalasan művelni. Németh Erzsébet könyve erre mutat igaz példát.
( Századvég, 2002. A Budapesti Kommunikációs Főiskola tankönyvei).
Szóval, nem vagyok eléggé asszertív. Erre akkor jöttem rá, mikor focihoz tökhülye rokonomtól nem fogadtam el azt az igazságot, miszerint Bene Feri jobb volt, mint Albert. Meg akkor sem vagyok eléggé asszertív, mikor anyámnak magyarázom a devizahitelkkel kapcsolatos legújabb híreket, erre ő közbeveti: jaj, de miért kellett felvennem ezt a hitelt?? Asszertívnak lenni elég nehéz, függ a gyomrunk reggeli állapotától, a párunkkal való legutóbbi összeveszés időbeli távolságától, gyerkőcök nyüzsgésétől. Az egész asszertivitást kissé idealisztikusnak éreztem, erre csak gép-kommunikátorok képesek.
Aminek viszont örültem: nem amerikai stílusú sikerreceptet, boldogító pénzcsinálót alkotott a Szerző ( Németh Erzsébet), hanem magyar viszonyokra szabott tankönyvet, melyek további kutatásra insprálhatnak, vagy éppen kommunikációs játékokat játszhatunk környezetünkkel: megfigyelhetjük feleségünket, amint reggelit készít a kölyöknek, s közben azt mondja:egyél, picim! Olyan kedvesen mondja...Vajon őszinte? Nincs még elege az egészből?
A kommunikációt Magyarországon még mindig másodlagos tudománynak tartják. Az is. De a másodlagos tudományokat is lehet színvonalasan művelni. Németh Erzsébet könyve erre mutat igaz példát.
( Századvég, 2002. A Budapesti Kommunikációs Főiskola tankönyvei).
