Joszip Geraszimov: Túl a lehetőségek határán
A második világháborút követően a szovjet irodalmat a szocreál uralta. Igaz volt ez még a Hruscsov-időszakra is ( Nyikita Szergejevics saját magáról azt mondta: a művészetben sztálinista vagyok). Aztán az 1970-es években megjelent egy olyan új írónemzedék, mely óvatosan ugyan, de megkérdőjelezte a korábbi évtizedek társadalmi-kulturális normáit. Joszip Geraszimov:
Túl a lehetőségek határán című könyve ennek a nemzedéknek az egyik legnagyobb, legismertebb alkotása.
A történet a második világháború utáni időkben játszódik. Központi alakja egy Remez nevű gépészmérnök, aki mindig eltér a normáktól, mindig valamiképpen másképp sülnek el a dolgai- Tehetséges, kreatív ember, akit nehezen fogadnak el a régivágású ipari vezetők. Ugyanakkor Remez elképesztő dolgokra képes. Három hónap alatt átállított egy sima gépgyártó üzemet tankgyártásra. Szóval, ilyenek művel ez a Remez, ezért egy isten háta mögötti kis faluba helyezik művezetőnek. A könyv a nagyvárosból frissen érkezett értelmiségi beiileszkedési gondjait tárgylja, közben bevezet bennünket a sztálini időszak szovjet hétköznapjaiba.
Az a baj, hogy Geraszimov regénye pusztán emiatt érdekes. OIya,n mint egy szépirodalomba bújtatott szalon-szociográfia. Geraszimov nem mer tovább lépni a kliséknél, az akkori időszak szigorú cenzúrája megakadályozta őt ebben. Pedig minden során érezzük: ha itt egy kicsit engedték volna szárnyalni...De nem engedték. Csak kapirgálni, mint valami tyúkot. Éppen ezért nem mehetett túl a lehetőségek határán. Csak egy sokat ígérő, de keveset mutató könyv lett belőle, és kész. Sajnos.
A történet a második világháború utáni időkben játszódik. Központi alakja egy Remez nevű gépészmérnök, aki mindig eltér a normáktól, mindig valamiképpen másképp sülnek el a dolgai- Tehetséges, kreatív ember, akit nehezen fogadnak el a régivágású ipari vezetők. Ugyanakkor Remez elképesztő dolgokra képes. Három hónap alatt átállított egy sima gépgyártó üzemet tankgyártásra. Szóval, ilyenek művel ez a Remez, ezért egy isten háta mögötti kis faluba helyezik művezetőnek. A könyv a nagyvárosból frissen érkezett értelmiségi beiileszkedési gondjait tárgylja, közben bevezet bennünket a sztálini időszak szovjet hétköznapjaiba.
Az a baj, hogy Geraszimov regénye pusztán emiatt érdekes. OIya,n mint egy szépirodalomba bújtatott szalon-szociográfia. Geraszimov nem mer tovább lépni a kliséknél, az akkori időszak szigorú cenzúrája megakadályozta őt ebben. Pedig minden során érezzük: ha itt egy kicsit engedték volna szárnyalni...De nem engedték. Csak kapirgálni, mint valami tyúkot. Éppen ezért nem mehetett túl a lehetőségek határán. Csak egy sokat ígérő, de keveset mutató könyv lett belőle, és kész. Sajnos.
