Kiss Szemán Róbert: Szláv pokol Pesten. Ján Kollár munkássága 1819-1849 között
A 19.százd első felében nemcsak a magyar értelmiséget és nemességet hatotta át a nemzeti fejlődés gondolata, hanem öntudatra ébredtek a Magyarország területén élő nemzetiségek is. Fokozatosan megteremtették saját történelmi mítoszaikat, s ezekre alapozva követeltek népüknek függetlenséget, autonámiát- nem minden külföldi befolyástól mentesen,lásd pánszlávizmus az orosz külpolitikában.
Ján Kollár evangélikus lelkész volt, a szlovák értelmiség egyik vezetője. A magyar történetírás korábban agresszív magyargyűlölőként mutatta őt be. Kiss Szemán Róbert Szláv pokol Pesten című könyvében kísérletet tesz ezen nézőpont revíziójára. Azt próbálja megértetni olvasóival, hogy a szlovák nemzeti ébredés éppúgy szükségszerű velejárója volt a korszellemnek, mint a nagy magyar reformnemzedék politikai kísérletezései, opponálásai. Ha ezt továbgondoljuk, akkor még arra is gondolhatunk, hogy Kollár lehetett a "szlovák Széchenyi".
A baj csak az, hogy Kiss Szemán érvelése egyáltalán nem meggyőző. Mert míg a magyar reformnemzedék közvetlenül nem uszított a Szent Korona fennhatósága alatt élő nemzetiségek ellen, addig Kollár nyíltan demonstrálta magyarellenességét. Demostrálta akkor, mikor szétverte a pesti evangélikus gyülekezetet, s etnikai alapon, kizárólag szlovákokból, újat hozott létre. Demonstrálta magyarellenességét költészetében, mikor is morbid módon ábrázolta Anonymus vagy éppen Hunyadi pokolbéli szenvedéseit. Ez egyértelműen sovinizmus, még akkor is, ha elkövetője nem az adott közösség etnikai többségéhez tartozik. A kisebbség is lehet agresszív. És Kollárban épp az agresszivitása taszító, az a korlátolt világkép, mely a szlávokat, azon belül is a szlovákokat, minden más népek dölé, de leginkább a magyarok fölé helyezi. Kiss Szemánnak tehát- véleményem szerint legalábbis- nem sikerült erkölcsileg rehabilitálni Kollárt.
Maga a könyv, mint történelmi szaktudományos munka, figyelemreméltó. Szakít a még mindig uralkodó kronologikus módszerrel, kereteket vázol és jellemrajzokat ad, retro-kalandként körbevezeti az Olvasót a reformkori Pesten. Megtették ezt már mások is, de a szellemi utazásból sohasem elég.
Kár, hogy az alapkoncepciót nem sikerült megvaósítani.
Ján Kollár evangélikus lelkész volt, a szlovák értelmiség egyik vezetője. A magyar történetírás korábban agresszív magyargyűlölőként mutatta őt be. Kiss Szemán Róbert Szláv pokol Pesten című könyvében kísérletet tesz ezen nézőpont revíziójára. Azt próbálja megértetni olvasóival, hogy a szlovák nemzeti ébredés éppúgy szükségszerű velejárója volt a korszellemnek, mint a nagy magyar reformnemzedék politikai kísérletezései, opponálásai. Ha ezt továbgondoljuk, akkor még arra is gondolhatunk, hogy Kollár lehetett a "szlovák Széchenyi".
A baj csak az, hogy Kiss Szemán érvelése egyáltalán nem meggyőző. Mert míg a magyar reformnemzedék közvetlenül nem uszított a Szent Korona fennhatósága alatt élő nemzetiségek ellen, addig Kollár nyíltan demonstrálta magyarellenességét. Demostrálta akkor, mikor szétverte a pesti evangélikus gyülekezetet, s etnikai alapon, kizárólag szlovákokból, újat hozott létre. Demonstrálta magyarellenességét költészetében, mikor is morbid módon ábrázolta Anonymus vagy éppen Hunyadi pokolbéli szenvedéseit. Ez egyértelműen sovinizmus, még akkor is, ha elkövetője nem az adott közösség etnikai többségéhez tartozik. A kisebbség is lehet agresszív. És Kollárban épp az agresszivitása taszító, az a korlátolt világkép, mely a szlávokat, azon belül is a szlovákokat, minden más népek dölé, de leginkább a magyarok fölé helyezi. Kiss Szemánnak tehát- véleményem szerint legalábbis- nem sikerült erkölcsileg rehabilitálni Kollárt.
Maga a könyv, mint történelmi szaktudományos munka, figyelemreméltó. Szakít a még mindig uralkodó kronologikus módszerrel, kereteket vázol és jellemrajzokat ad, retro-kalandként körbevezeti az Olvasót a reformkori Pesten. Megtették ezt már mások is, de a szellemi utazásból sohasem elég.
Kár, hogy az alapkoncepciót nem sikerült megvaósítani.
