Szilágyi Júlia: Jonathan Swift és a huszadik század
Rendhagyó Swift-kismonográfia egy remek tollú irodalomtörténész alkotása. Korát megelőző módon nem egyszerű kronologikus sorrendben tekinti át a swifti páyaképet, hanem az irodalomtudomány konzervatív narratíváját egyéni megoldásokkal párosítva rajzol komplex pályaképet a világirodalom egyik legnagyszerűbb alkotójáról.
Milyen személyiség Jonathan Swift - Szilágyi Júlia szerint? Rendkívül sokoldalú. Irodalmon kívül foglalkozik politikával, de ezt nem pusztán pártpolitikaként kell értelmezni. A swifti felfogás szerint egy anglikán papnak irányítania kell a közvéleményt, ez az új hatalmat. Tudnia kell átadni, befolyásolni. Swift sikerember- ám sikereit felhasználja az írek felemelése érdekében. Próbálja a György-korabeli, egyértelműen ír-ellenes brit politikát árnyalni, kevés sikerrel. Mindeközben ( a la Ady) szelíden ostorozza saját népét, mert engedelmes szamárként belenyugszik abba, amibe soha nem szabadna belenyugodni. Swift "verbális forradalmár" ( ez nem a Szerzú kifejezése) volt, aki kapcsolataival, befolyásával akart jót tenni.
Miközben emelkedett a ranglétrán, sorra írta lázítóbbnál lázítóbb műveit. Már az első, a Hordómesék sem akármi: az anglikán egyház és általában a keresztény vallás "hiányosságait" figurázza ki. Hogy hasonlít Voltaire-hez? Egyáltalán nem. A nagy francia felvilágosult ateista volt, Swift pedig nem volt az, csak úgy érezte, reformáni kell a valláson. A könyvek csatája című műben a kalsszikus ókori könyvek megvívnak a modern irodalom remekivel, s győz a klasszikus. A Gulliver írója irodalmi ízlésében inkább a klsszicizmushoz áll közel. Nem szerette a modern nyafogást, a Pope-féle Homérosz-fordítást.
A Gullever nem kifejezetten lázadó mű. Szilágyi Júlia szerint " a lét negatív kiteljesedésének regénye". Ott van benne mindazon tökéletlenség, melyet az ember történelme során magával ciplet, s amelyektől soha nem fog szabadulni.
Ezt a könyvet mindenképp olvassák el azok, akik már olvasták a Gullivert. Nemcsak a "kötelezőolvasmányt" fogják megérteni, hanem magát az alkotót is. Olyan író ő, akinek élete is felér egy regénnyel.
Milyen személyiség Jonathan Swift - Szilágyi Júlia szerint? Rendkívül sokoldalú. Irodalmon kívül foglalkozik politikával, de ezt nem pusztán pártpolitikaként kell értelmezni. A swifti felfogás szerint egy anglikán papnak irányítania kell a közvéleményt, ez az új hatalmat. Tudnia kell átadni, befolyásolni. Swift sikerember- ám sikereit felhasználja az írek felemelése érdekében. Próbálja a György-korabeli, egyértelműen ír-ellenes brit politikát árnyalni, kevés sikerrel. Mindeközben ( a la Ady) szelíden ostorozza saját népét, mert engedelmes szamárként belenyugszik abba, amibe soha nem szabadna belenyugodni. Swift "verbális forradalmár" ( ez nem a Szerzú kifejezése) volt, aki kapcsolataival, befolyásával akart jót tenni.
Miközben emelkedett a ranglétrán, sorra írta lázítóbbnál lázítóbb műveit. Már az első, a Hordómesék sem akármi: az anglikán egyház és általában a keresztény vallás "hiányosságait" figurázza ki. Hogy hasonlít Voltaire-hez? Egyáltalán nem. A nagy francia felvilágosult ateista volt, Swift pedig nem volt az, csak úgy érezte, reformáni kell a valláson. A könyvek csatája című műben a kalsszikus ókori könyvek megvívnak a modern irodalom remekivel, s győz a klasszikus. A Gulliver írója irodalmi ízlésében inkább a klsszicizmushoz áll közel. Nem szerette a modern nyafogást, a Pope-féle Homérosz-fordítást.
A Gullever nem kifejezetten lázadó mű. Szilágyi Júlia szerint " a lét negatív kiteljesedésének regénye". Ott van benne mindazon tökéletlenség, melyet az ember történelme során magával ciplet, s amelyektől soha nem fog szabadulni.
Ezt a könyvet mindenképp olvassák el azok, akik már olvasták a Gullivert. Nemcsak a "kötelezőolvasmányt" fogják megérteni, hanem magát az alkotót is. Olyan író ő, akinek élete is felér egy regénnyel.
