...ajánlok

Paul Schmidt valójában a német Külügyminisztrérium tolmácsa volt, s a weimari demokrácia világában érezte jól magát. Könyvében oly módon eszményíti a jobb sorsra érdemes Stresemannt, hogy az már gyanús. Bár hozzá kell tenni, Stresemann idején Németország nagyon szépen visszailleszkedett az európai államrendszerbe, stabilizálta külpolitikai státusát. Aztán jöttek a " barna idők", Hitlerrel, Ribbentroppal, Göringgel és külföldi elvbarátaikkal, s valami eltűnt, odaveszett...Schmidt elítéli a nácizmust, kérdéses, hogy ez a gyűlölet mennyire őszinte, s mennyi ebben az kézmosás. Nekem őszintének tűnik. Azt gondolom, ez a derék tolmács, ez a "titkok tudója" valójában konzervatív kispolgár volt, túlzások utálója. Neki túl agresszív volt ez a nemzetiszocialista rezsim. Hitler alakját viszont- ellentétben néhány későbbi, hivatásos történészként dolgozó életrajzíróval szemben- nem démonizálja. Leírja, mikor mit tett. És az utókornak ez épp elég.