Lengyel egyház, magyar egyház- 1945.
Magyarországon a második világhábrút követő szovjet megszállás (1945) után szinte azonnal beindult az egyházellenes propaganda. A kommunisták, főként a Moszkvából hazatértek, erősen ateisták voltak. Propagandájukban igyekeztek a katolikus egyházat a fasisztának bélyegzett
Horthy-rendszer (NB: ezáltal a bukott világháború) természetes híveként, szellemi előídézőjeként, bemutatni. Összemosták a püspöki kar egyes visszaéléseit a 40-es évek katonai vezérkarának brutális visszaéléseivel. Mire eljött 1948., addigra a magyar társadalom jelentős részét sikerült is a katolikus egyház ellen hangolni.
Lengyelországban azért is volt más a helyzet, mert a lengyelek a keletre tolódás mechanizmusa révén jelentős területeket kaptak, ezeket be kellett integrálni a lengyel államba, ehez pedig szükség volt az alsópapságra. Másrészt, a lengyel kommunisták elsőként a földalatti ukrán mozgalmat próbálták meg legyőzni, s csak az 1950-es évek elején fordultak az egyház ellen. Ideológiai hadjáratuk teljesen sikertelennek bizonyult, a lengyel népben inkább erősítették a keresztény értékekhez való kötődést.
Lengyelországban azért is volt más a helyzet, mert a lengyelek a keletre tolódás mechanizmusa révén jelentős területeket kaptak, ezeket be kellett integrálni a lengyel államba, ehez pedig szükség volt az alsópapságra. Másrészt, a lengyel kommunisták elsőként a földalatti ukrán mozgalmat próbálták meg legyőzni, s csak az 1950-es évek elején fordultak az egyház ellen. Ideológiai hadjáratuk teljesen sikertelennek bizonyult, a lengyel népben inkább erősítették a keresztény értékekhez való kötődést.
