Petőfi Sándor: Gazdálkodási nézeteim
A Gazdálkodási nézeteim Petőfi egyik méltatlanul elfeledett verse.1844-ben keletkezett. Mondanivalója ellenkezik a globális kapitalizmus
"halmozz fel és takarékoskodj!"-filozófiájával, talán ezért is száműzték a középiskolai tankönyvekből ezt a Petőfi-remeket.
A vers hatsoros strófákból áll, az első négy sor keresztrímes, a második két sor pedig páros rímes. A versszakok utolsó sora refrénként funkcionál, ám ez a refrén("igyam s egyem") folyton variálódik, mintha a vidámság, a duhajság nem engedné gúzsba ( azaz: pontos rendszerbe) foglalni önmagát, megenged a szerkesztésben némi szabadságot. A költeményben túlreprezentáltak a kérdő, a felkiáltó és a felszólító mondatok, ezáltal a korai bordalokhoz válik hasonlatossá a mű. Ám a cím első szava (gazdálkodás), általánosabb érvényűvé teszi a művet, kiterjeszti a mondanivaló érvényességét.
Különlegességként említhetjük, hogy a költemény részben önmegszólító vers, részben viszont a barátaihoz szól. Közösségélménnyel találkozik tehát a befogadó, a móka, az élj a mának ókori görög eredetű elve cimboraságot teremt a nem-nevesített barátokkal. Ám előfordul a versben a sír szó is, ami talán azt fejezheti ki, hogy az életet és halált csak egy lépés választja el egymástól.
Ha szakaszokra, nagyobb egységekre kellene osztanánk a verset, akkor az első három strófa lenne az első szakasz, a negyedik-ötödik versszak a második, az utolsó versszak pedig, a maga viszonylagos nyugalmával, a végső, a lezáró szakasz.
Ajánljuk ezt a verset középiskolás fiatalembereknek szavalóversenyekre. Remekül előadható, ráadásul lehet gyakorolni általa azt, amit egy előadónak feltétlenül meg kell tanulnia: a hangulati ellenpontozást.
A vers hatsoros strófákból áll, az első négy sor keresztrímes, a második két sor pedig páros rímes. A versszakok utolsó sora refrénként funkcionál, ám ez a refrén("igyam s egyem") folyton variálódik, mintha a vidámság, a duhajság nem engedné gúzsba ( azaz: pontos rendszerbe) foglalni önmagát, megenged a szerkesztésben némi szabadságot. A költeményben túlreprezentáltak a kérdő, a felkiáltó és a felszólító mondatok, ezáltal a korai bordalokhoz válik hasonlatossá a mű. Ám a cím első szava (gazdálkodás), általánosabb érvényűvé teszi a művet, kiterjeszti a mondanivaló érvényességét.
Különlegességként említhetjük, hogy a költemény részben önmegszólító vers, részben viszont a barátaihoz szól. Közösségélménnyel találkozik tehát a befogadó, a móka, az élj a mának ókori görög eredetű elve cimboraságot teremt a nem-nevesített barátokkal. Ám előfordul a versben a sír szó is, ami talán azt fejezheti ki, hogy az életet és halált csak egy lépés választja el egymástól.
Ha szakaszokra, nagyobb egységekre kellene osztanánk a verset, akkor az első három strófa lenne az első szakasz, a negyedik-ötödik versszak a második, az utolsó versszak pedig, a maga viszonylagos nyugalmával, a végső, a lezáró szakasz.
Ajánljuk ezt a verset középiskolás fiatalembereknek szavalóversenyekre. Remekül előadható, ráadásul lehet gyakorolni általa azt, amit egy előadónak feltétlenül meg kell tanulnia: a hangulati ellenpontozást.
